Súlyos árat fizetett Oroszország a legutóbbi űrhajós indításért: hosszú időre leállhat a program
Bár a legutóbbi Szojuz-küldetés személyzete szerencsésen pályára állt, a földön maradt infrastruktúra olyan kritikus sérüléseket szenvedett, amelyek évekre visszavethetik az orosz űrprogramot. A bajkonuri kozmodróm kulcsfontosságú elemének megsemmisülése miatt Oroszország – Jurij Gagarin 1961-es repülése óta először – elveszítheti önálló képességét az emberes űrrepülésekre.
A Szojuz MSz-28 űrhajó startja a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felé látszólag problémamentesen zajlott a közelmúltban. A fedélzeten tartózkodó űrhajósok – köztük a NASA asztronautája – biztonságban megérkeztek célállomásukra. A felszín alatt azonban drámai események játszódtak le, amelyekről a Roszkozmosz kezdetben hallgatott, ám szakértői elemzések és helyszíni beszámolók hamarosan feltárták a valóságot.
Mi történt pontosan a 31-es indítóálláson?
A rendelkezésre álló információk szerint a baleset a 31-es számú indítóálláson történt, amely jelenleg az orosz űrkutatás egyetlen működő kapuja az emberes missziók számára. A probléma forrása a kiszolgáló infrastruktúra egyik kritikus eleme, az úgynevezett „kiszolgáló kar” vagy behúzható platform volt. Ez az a magas technológiai színvonalú szerkezet, amelyen keresztül a mérnökök és a személyzet megközelíti a rakétát az indítás előtti utolsó pillanatokig.
A protokoll szerint ennek a szerkezetnek a start előtt teljesen vissza kell húzódnia egy védett mélyedésbe, hogy ne érje a hajtóművek perzselő lángja. A mostani indítás során azonban a mechanizmus vélhetően meghibásodott. A platform nem tért ki időben az útból, így a rakéta tolóereje gyakorlatilag letépte a helyéről és súlyosan megrongálta a tartószerkezetet.
A hajtóművek lángcsóvája egyszerűen elfújta az ott felejtett platformot, amelyen pár nappal korábban még az ortodox pap áldotta meg az űrhajót.
Kényszerpihenő 64 év után
Az eset súlyosságát nem maga az anyagi kár mértéke adja, hanem a stratégiai következmények. A 31-es indítóállás sérülése azt jelenti, hogy Oroszországnak jelenleg nincs honnan embert küldenie az űrbe. A legendás 1-es számú, úgynevezett „Gagarin-starthely” már évek óta nem üzemel, felújítása pedig áll, miután az Egyesült Arab Emírségek az orosz-ukrán háború kitörése után visszalépett a projekt finanszírozásától.
Független szakértők, köztük Vitalij Jegorov űrkutatási elemző szerint a helyreállítási munkálatok akár 1-2 évet is igénybe vehetnek. Ez az időszak kritikus lehet az orosz űrprogram számára, hiszen 1961 óta nem volt példa arra, hogy Moszkva ne rendelkezne önálló kapacitással űrhajósok indítására. Bár az orosz gazdaság nemzetközi helyzete és elszigeteltsége miatt a technológiai import is nehézkesebbé vált, a Roszkozmosz kénytelen lesz belső erőforrásokból megoldani a válságot.
Az elöregedő infrastruktúra bosszúja
Az elemzők rámutatnak, hogy a baleset nem véletlen, hanem több tényező szerencsétlen összjátékának eredménye. Bajkonur infrastruktúrájának jelentős része még a szovjet időkben, az 1960-as években épült, és azóta csak toldozgatták-foltozták. A krónikus forráshiány, a szakembergárda felhígulása és a politikai nyomás miatti sietség mind hozzájárultak a technikai fegyelem lazulásához.
A brit Independent összefoglalója szerint a mostani eset rávilágít arra, hogy milyen törékeny lábakon áll az egykor világraszóló orosz űripar, amely most kénytelen szembenézni azzal, hogy egyetlen működőképes startasztalának elvesztése a teljes emberes programot parkolópályára teheti.
