- A József Attila-díjas szerző a Robert Schuman Alapítvány rangos uniós kiadványában nyilatkozott jövőbeli terveiről.
- Döntését a magyar sajtóban őt ért erőszakos támadásokkal és a jelenlegi politikai berendezkedéssel indokolta.
- Diagnózisa szerint a kormányzat tudatosan játszik rá a magyarság történelmi, kihalástól való félelmére.
Tóth Krisztina neve került fel arra a szűk listára, amellyel a Robert Schuman Alapítvány az Európai Unió 27 tagállamának egy-egy meghatározó női alakját mutatja be. A European Women Leading the Way című kötet nem csupán az író eddigi, 45 művet számláló életműve előtt tiszteleg, hanem teret engedett egy éles társadalomkritikának is. A 2026 elején publikált interjúban a szerző egyértelművé tette: a fizikai távolságtartás immár nem csupán lehetőség, hanem elvi döntés számára a jelenlegi magyarországi viszonyok között.
A kormányzati kommunikáció az Európai Uniót gyakran a nemzeti egyediséget fenyegető veszélyként láttatja, miközben „illiberális demokráciát” épít és plakátkampányokkal hangolja a közvéleményt a nyugati szövetségi rendszer ellen.
Tóth Krisztina szerint a hatalom a magyarság ezeréves, kihalástól való félelmére játszik rá. Úgy látja, a valós veszélyt nem Brüsszel, hanem az orosz függés újbóli megerősödése és a belső társadalmi szorongás jelenti.
Miért döntött a tartós távolmaradás mellett az írónő?
Tóth Krisztina elhatározása, miszerint nem tér haza, amíg Orbán Viktor van hatalmon, közvetlen reakció a magyar sajtóban őt ért sorozatos és erőszakos támadásokra, valamint a közhangulat radikalizálódására. Az író szerint a kormányzat tudatosan tartja fenn a félelem légkörét, ahol a kritikus értelmiségi hangokat célkeresztbe állítják, ellehetetlenítve ezzel a higgadt szakmai párbeszédet és a biztonságos alkotói környezetet.
KÖZHANGULAT: „Magyarország legnagyobb félelme 1000 óta, hogy kihal, és hogy az őt körülvevő országok bekebelezik. A jelenlegi kormány erőteljesen rájátszik erre a félelemre.”
Kettős mérce a kultúrában
A Schuman Alapítványnak adott interjúban a szerző nemcsak a politikai klímát, hanem a hazai kulturális szféra strukturális problémáit is érintette. Véleménye szerint a magyar irodalmi élet pályakezdésekor erősen férfidominanciájú volt, és bár a helyzet változott, a nőknek még mindig „kétszer olyan keményen kell dolgozniuk” az elismerésért. Ez a jelenség szerinte Magyarországon sokkal markánsabb, mint az Európai Unió más tagállamaiban, ahol a nemek közötti szakmai megítélés kiegyensúlyozottabb.
Az író helyzetértékelése szorosan kapcsolódik ahhoz a tágabb folyamathoz, amelyet Orbán Viktor kormányzása alatt a kulturális intézményrendszer átalakulása és a független alkotók mozgásterének szűkülése jellemez.
Nemzetközi visszhang és elismerés
Miközben idehaza a közéleti viták kereszttüzében áll, Tóth Krisztina nemzetközi ázsiója folyamatosan emelkedik. A The New York Times kritikusai 2025 végén az év „rejtett gyöngyszemei” közé választották A majom szeme (The Monkey’s Eyes) című regényének angol fordítását. A disztópikus mű, amely egy meg nem nevezett, elnyomó rendszerben játszódik, a külföldi kritikusok szerint is tűpontos látleletet ad a hatalommal való visszaélésről és a társadalmi manipulációról.
NŐI SORS: „Ez egy férfiak által dominált világ volt, ahol a nőket nem vették komolyan. Bár a helyzet azóta változott, még mindig hosszú út áll előttünk.”
